Gondolatok a „Demográfia és egészségpolitika” szakmai konferenciáról

Kecskemét városából indult, s immáron ötödik rendezvényét Kiskunmajsán tartotta a  „Demográfia és egészségpolitika” című  konferenciánk. Most  tanácskozásunk „A kistelepüléseken élőkre is számítunk” címet viselte.

A 2018. október 19-én megtartott kiskunmajsai tanácskozás része volt annak a közös együtt gondolkodásnak, ami ez év januárjában Kecskeméten kezdődött, Gyula és Szeged után Tusványoson, majd itt folytatódott. A majsai szakmai tanácskozásnak a címe – „A kistelepüléseken élőkre is számítunk” –  jelezte: a kisvárosok szakembereinek véleménye is elengedhetetlen ahhoz, hogy konkrét intézkedési tervek születhessenek a kedvezőtlen demográfiai folyamatok megállítására.

            A tudományos tanácskozást Ravai Mónika polgármester asszony köszöntötte. Elmondta, hogy Kiskunmajsa erőteljes közösség, egy falu jegyeit hordozza, de városias gondolkodással bír. Zárt település, amely óvja tagjait, dacosan védi értékeit. Megőriz, megóv és minden idegszálával a helyben boldogulásra figyel. A tavalyi felmérés szerint Kiskunmajsán alig több, mint 11 ezren élnek. A gyermekek száma itt is csökken, a 65 év feletti korosztály pedig növekszik.

            Dr. Mészáros János, volt egészségügyi államtitkár ismertette, hogy Magyarország demográfiai viszonyait tekintve a fejlett nyugati társadalmakra jellemző sajátosságokat mutatja. A kormány tervezett demográfiai intézkedései között a bababarát szülészetek kialakításának további támogatása nagy súllyal szerepel. Közismert, hogy a korábbi szülés élmények befolyásolják a későbbiekben az édesanyák által vállalt gyermekek számát. A megfelelő környezet, az ideális körülmények kialakításához mindenekelőtt szükséges a szülésznők támogató jelenléte, az anyát segítő szakmai hozzáértésük, a zavartalan születést biztosító tapasztalatuk. Dr. Mészáros János szerint elgondolkodtató tény, hogy a 2016. januári KSH adatok alapján a harmincéves nők 53%-a gyermektelen volt. Tudatosítani kell, hogy a biológiai fertilitás genetikailag kódolt, bonyolult folyamatok összessége. A petefészek kapacitás folyamatosan redukálódik a kor előrehaladtával, harmincéves korról negyvenéves korra 80%-kal csökken.  A meddőség előfordulási gyakorisága pedig ezzel párhuzamosan növekszik. Ennek egyenes következménye, hogy a tervezett gyermekek számától a valós gyermekszám lényegesen elmarad, éppen a késői gyermekvállalással kapcsolatban.  Az önmegvalósítás, az egzisztenciális biztonság megteremtése és egyéb szociálpolitikai tényezők sokasága miatt az első gyermek statisztikailag 30 éves kort követően érkezik a nők felénél. Feltételezve a 40 hét várandósságot és szakmailag javasolt 16 hónapot, a harmadik gyermek megszületésekor az anya 35 éves. Amennyiben a harmadik gyermek ugyanezen életutat járja be, úgy statisztikailag (egyidős szülőket feltételezve) a nagymama közel 10, a nagypapa 2,5 éves koráig tud unokáinak örülni, nevelésükben részt venni.

            Dr. Párducz László, a Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaság elnöke az MCSNTT hitvallásáról beszélt. Eszerint a reprodukciós célok elérése érdekében a Társaság tagjai a közgondolkodást igyekeznek megváltoztatni, családbaráttá, gyermekcentrikussá tenni. Véleménye szerint korunk drámája a fejekben játszódik le. Az emberi élet átörökítésének hiánya által a társadalom nagy részében negatív árnyképek és hangulatok képződnek, amelyek sok esetben az emberi méltóság tönkretételét eredményezik. Életünkben, a magyarság életében – nemzeti szinten – nagyon nagy szerepe van a gyermeknek. Az ezeréves keresztény minták mentén kell haladnunk, ahol léteznek átörökíthető, talán számítható lehetőségek, ahol zárójelbe kerül az önzés. Tudatosítani kellene mindenkiben, hogy kromoszómáink, génjeink átadásával a gyermekektől várhatjuk saját életünk folytatását. Ez az, ami hasonlít az örök élet képletére.

Véleménye szerint mintanyiunk hitvallása kell, hogy legyen : „A nő Isten egyik legszebb csodája. Képes élettel megtölteni az üres teret, nagyon mély gödörbe lökni a férfit, de onnan egyetlen mozdulattal ki is rántani, ha kedve úgy tartja.”

            Dr. Bártfai György professzor úr szerint hazánk lakossága gyors ütemben fogy és öregszik el. Félő, ha nem következik be változás, úgy pár évtized múlva Magyarország lélekszáma 8 millió alá csökken. Ennek aggasztó következményei: munkaerőhiány lép fel, megszűnik a nyugdíjbiztonság, a nyugdíjkorhatár jelentősen emelkedik, az egészségügyi ellátórendszer válságba kerül. Az öregedési index (<14 éves népességre jutó > 65 évesek aránya) az elmúlt évben 128,8-re emelkedett, tehát 100 gyermekkorúra 129 idős jut. Ez az arány az ezredfordulón még csupán 91,3 volt. Professzor úr szerint a kormányzati intézkedések példamutatóak.  Az eredmények eléréséhez szükséges: a társadalmi felelősségvállalás, valamint az egészségügyi dolgozók: szülészek és védőnők munkája.

Fontos a családbarát szülészeti környezet megteremtése és az anyatejes táplálás hangsúlyozása is. Gondoskodni kell az anyák és apák egészségének védelméről szűrővizsgálati programok segítségével. Sajnos, azt kell megállapítani, hogy a társadalom jelentős része nem él ezekkel a lehetőségekkel. Nem ismeri Bárczi Gusztáv szavait „Szeresd egészségedet, mert ez a jelen! Védd a kisgyermeket, mert ő a jövő! Őrizd szüleid egészségét, mert a múltban épül fel a jelen és a jövő!”

            Dr. Kozma Gábor, a Gál Ferenc Főiskola rektora szerint mindenkire számítani kell a nemzet jó sorsának erősítésében. Ebben különös szerep jut a kistelepüléseken élőkre. Rektor úr szerint a jól működő társadalomnak az egyén szintjén ható, a személyiséget erősítő, fejlesztő, az európai kultúra értékeire nevelő hatásokat kell biztosítani ahhoz, hogy közösségei erősek, a kultúrát őrző és nemzedékenként megújító képességgel működjenek, beleértve az egészséges test, lélek és szellem dolgait. A közösségnek a teremtés révén természetes alapegysége a család. Így annak java a közösség javát, vagyis a társadalom, a nemzet javát szolgálja. Egyértelművé tette Rektor úr, hogy amennyire fontos a férfiból, a nőből és gyermekből álló család egysége, a családon belül a nemzedékek közti szolidaritás élettere, annyira lényeges – a kizárólag a nemzetek közti szolidaritásban működőképes társadalom számára – a természet rendje szerint működő családokra épülő helyi közösségek léte. Ennek hiánya a társadalom betegsége, és a gyógyulásban kiválthatatlan hatású gyógyszer lehet a kistelepülések természetes társadalomszervező adottsága, ahol a megbomlott életterek közvetlenül is helyre állíthatóak.

Rektor úr Ferenc pápát idézte, aki így fogalmazott: „Azok az emberek, akik úgy élnek, hogy észre sem veszik mások szükségét, meg sem látják a sokféle lelki és anyagi szükségletet, olyan emberek, akik átmennek az életen anélkül, hogy élnének, olyanok, akik nem szolgálnak másokat. Jól jegyezzétek meg: aki nem azért él, hogy másokat szolgáljon, az nem szolgál rá arra, hogy éljen!”

            Mák Kornél szerint a régi időkben a nemzet demográfiai megtartó ereje a kisvárosokra, falvakra és a tanyákra összpontosult.  A többgenerációs modell, a nagyszámú gyermekek születése főként ezekre a településtípusokra volt a jellemző évszázadokig. A mai világunkban a kis közösségek kohéziós ereje hatalmas kincset jelent a család és a gyermekvállalás szempontjából. A családi kohézió a neurózisok feldolgozásában, az életminőség erősségében jelentős, és ezt befolyásolhatja a kistelepülési közösségi forma. „ Más a falusi s más a nagyvárosi csecsemő. A nagyvárosi hamarosan beletörődik gyakran nem is a kényszerűség szülte kegyetlenségbe, mely durva kézzel szakítja le az anyai emlőről, s cuclira bünteti. A falusi gyermek piócaként ragad az anyai emlőbe, s onnét csak akkor szakad le, amikor már nemcsak hogy talpra áll, de szaladgál is. ”(Benedek Elek)

            Dr. Devosa Iván, a Neumann János Egyetem adjunktusa fontosnak tartja az informatikusok és az orvosok együttműködését.  Az egészségügyben hatalmas mennyiségű digitális adat keletkezik,  és ezen adathalmazból egy olyan rendszert szeretnének kifejleszteni, amellyel már javaslat tehető a diagnózisra.

            Dr. Zubrecki Anita, a közelmúltban lezárult az „Életminőség vizsgálata Dél-magyarországi idősödő férfiak és nők körében” OTKA programról elmondta, hogy a megkérdezett 731 szegedi és Szeged környéki 40-80 év közötti lakos saját egészségügyi állapotát döntő többségben közepesnek ítélte, az életkor előrehaladásával egyre rosszabb értékeket jelöltek meg, és arra keresték a választ, hogy egyszerű szűrővizsgálati módszerrel sikerül-e a kockázati csoportokat meghatározni.

            Dr. Bank Gyula Zsolt gerontológus főorvos szerint a magyar népességen belül az idősek aránya folyamatosan nő. Tudjuk, hogy ezt a romló termékenység okozza. 2050-re a lakosság 36,2%-a 60 év fölött lesz.

A fentiek mind megerősítik Sas Ede gondolatait, amelyet magunkkal hoztunk Kiskunmajsáról:„Nem adhat nekünk drágább ajándékot a sors, mint azt a kincset, amely hús a mi húsunkból, vér a mi vérünkből; aki megmutatja nekünk: mi hát a mi küzdelmünk célja és jutalma? Semmi, semmi más, mint hogy az ő édes kacagását halljuk, növekvését lássuk, fölcseperedésével szerető fészkünkből szárnyra bocsássuk…”

Mák Kornél PhD.

Dr Párducz László PhD.

Magyar Család- és

Nővédelmi Tudományos Társaság