E nagygyűlés alkalmából először is szívből gratulálok a 40 éves jubileumhoz! Szeretnék Önökkel együtt ünnepelni, de ezt sajnos most csak lélekben tehetem meg. A lelki testvériség vállalása Önökkel, nem véletlen – üdvözlő soraimmal szeretném jelezni nagyrabecsülésemet, a Társaság céljaival való egyetértésemet és jövőbeni együttműködési szándékomat is. A Társaság eszméjével összefüggő művészi irányultságomat pedig a jubileumi nagygyűlés mottójául választott cím: „Középpontban a család”, csak megerősíteni tudja. Éppen ezért a Magyar család című szoborkompozíciómmal szeretném üdvözölni Önöket.
Először művészettörténetünkben, a magyar szobrászatban, feldolgoztam és megmintáztam a társadalom alapját és a magyar örökség örökösét: a Magyar családot. Az életnagyságú, gyökeres szilfatörzsre komponált terrakotta szobor, Isten kegyelméből 2011-ben, a Család Évében készült el. Végleges otthona, dr. Osztie Zoltán atyának köszönhetően, a budapesti Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia templom keresztelőkápolnája lett.
A Magyar Család hatalakos, nagyméretű szoborkompozíció, szimbólum értékkel bíró alapja, a szerteágazó gyökeres keményfa törzse, amelyből kiemelkedik a szép, magyar arcvonású házaspár büsztje. Az édesapa büszkén öleli magához hitvesét, aki szeretetteljes mosollyal simul hozzá, karjában kisded gyermekével. A kompozícióban a fatörzs baloldalán, a legényke, azaz a fiúgyermek, a gyökerekre huppanva, csizmába bújt lábaival, azokra támaszkodva, ölében kis pulikutyájával, kedvesen hajol előre kishúgához. A kutya jelen esetben nemcsak a kedvenc, hanem ikonográfiailag a testvéri szeretetet és a házastársi hűséget is szimbolizálja. A fatörzs jobb oldalán, szép, két ágba font hajú kislány, játékosan kapaszkodik föl a gyökereken a picihez, miközben édesapja a derekánál védően magához öleli. Végül, a kompozíció középtengelyében, lent, a gyökerek ölelésében – úgy, ahogy nagymamájától tanulta – 2-3 év körüli kislányka imára kulcsolja kezecskéit. Az alakok magyaros viseletét bárhonnan származzon is, minden magyar magáénak érezheti, csak az imádkozó székelyruhás kislány idézi meg szülőföldemet, Erdélyt. Az ideális magyar család kompozíciójában, azért látunk négy gyereket, mert Erdélyben, a székely családokban a következő hagyomány él: egy gyerek az édesapának, egy az édesanyának, egy az egyháznak és egy a hazának.
A családban öröklődik a hagyomány, itt formálódik a lélek és a nemzettudat is. A hazaszeretet pedig, nem más, mint a családban megélt szeretet kiáradása az egy hazában élők közösségére. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy ha a magyar családokban nem tudják megélni a szeretetet, akkor hiába keressük és kérjük számon a hazaszeretet.
Meggyőződésem, hogy ősi kultúránk, hagyományaink, népművészetünk, anyanyelvünk – mind a magyar örökség részét képezik, és csakis úgy maradhat fenn, ha vannak magyar családok, ha vannak magyar gyermekek.
A szobor hátsó részén, a gyökerek közt szárba szökkenő reménység virágának felületébe véstem az üzenetértékű feliratot, fogadják szeretettel: „Hiszek az egy Istenben/Hiszek a hazában/ Hiszek a nemzetben/ Hiszek az összetartozásban/ Hiszek a szeretetben/ Hiszek a családban.”
Budapest, 2015. 09. 25.
Tiszteletteljes üdvözlettel:
Józsa Judit
kerámiaszobrász
a Magyar Kultúra Lovagja